A XVII. kerületről általában

Hol is van "Rákosborzasztó"? Miért lett a neve Rákosmente? És egyáltalán, egy egységes egészről, vagy több kis település összességéről van-e szó?

A XVII. kerületet - ha valaki egyáltalán azonosítani tudja -, akkor csak úgy emlegeti, hogy a "Rákosok". A Rákos-patak két oldalán húzódó nagy kiterjedésű területet mindig is Rákos-vidéknek nevezték, és ez tükröződik abban is, hogy városrészei három kivételével mind a Rákos előnevet viselik. Mivel ez a főváros központjától legmesszebb eső kerület, van egy másik, kevésbé hízelgő "beceneve" is. Utalva a messzeségére és a nehéz megközelítésére, "Rákosborzasztónak" nevezi a pesti népnyelv. Ez a név azért sem találó, mert a Rákosok az egyik legszebb fekvésű pesti kerület, mely ugyanolyan magasan terül el - és ezt kevesen tudják -, mint a Gellért-hegy. Ennek megfelelően kiváló a levegője, amit ipartelepek sem szennyeznek.

"A legnagyobb fővárosi kerület"

Ez a főváros legnagyobb kerülete, 54,8 négyzetkilométer területű, több mint 25-szöröse a legkisebb budapesti kerületnek! Ugyanakkor azonban egyike a legritkábban lakott kerületeknek is, mintegy 80 000 lakosa 27 000 lakásban él az egymástól szinte független városrészekben. 534 000 négyzetméternyi gondozott parkfelületével a középmezőnyben foglal helyet a kerületek között, de ha egyéb zöld területeit, szántóit, rétjeit és "hegyeit" nézzük, akkor akár pest "tüdejének" is nevezhetnénk - ha az uralkodó szélirány nem kifelé fújná innen a jó levegőt.

A kerület határai

Északon és keleten a főváros határa, és a körülötte lévő, Budapesttel már-már összeépült települések (Nagytarcsa, Pécel, Maglód, Ecser) határolják. Délen belenyúlik területébe a Ferihegy 2 repülőtér kifutópályája, a határvonal a régi repülőtér északi szegélyén fut tovább, elválasztva a szomszédos XVIII. kerülettől. Nyugaton nagyrészt a Rákoskeresztúri Új köztemető falával és a X. kerület kis részével, északnyugaton pedig a XV. kerülettel határos.

Közlekedés

A főváros belső kerületei felől az Örs vezér térről, a Kőbánya-Kispest metróvégállomásról, vagy Pestszentlőrincről induló autóbuszokkal lehet a leggyorsabban kijutni a kerületbe. Közúton a Pesti út és annak folytatásaként a Péceli út a legrövidebb - legalábbis a távolságot tekintve. (A csúcsforgalomban a hosszabb kerülőutak a "rövidebbek".) A belső kerületi forgalmat a Ferihegyi út Pesti út kereszteződése körül kialakult városközpontból induló számos autóbuszjárat látja el. A kerület szempontjából azonban a legfontosabb közlekedési összeköttetéseket a vasút biztosítja (vagy biztosíthatná). Az északi részein halad keresztül a Budapest - Hatvan - Miskolc, a déli részén a Budapest - Újszász - Szolnok vasútvonal, melyeknek 6 vasútállomása és megállóhelye biztosítja az itt lakók számára a belső kerületekkel való kapcsolatot.

Rákosvidék helytörténet

A Rákosvidék a Rákos-patak völgyében, és az Ős-Duna lösszel és futóhomokkal borított, a Duna közelében lévő teraszoknál 50-60 m-rel magasabb kavicsteraszokon terül el. Két, mind méreteit, mind jelentőségét tekintve meghatározó városrésze Rákoscsaba és Rákoskeresztúr.

Rákoscsaba

Rákoscsaba legkorábbi elnevezése egy 1067-ben kelt oklevél alapján Chaba Racusa (Csabarákosa) volt. A korábban feltehetően hercegi birtokot Géza király eladományozta az Aba nembéli Péter ispánnak, aki az említett oklevélben tovább adományozta a századi monostornak. A falu Árpád-kori templomának alapfalait és a körülötte lévő temető nyomait 1904-ben a református templom alapozásánál találták meg. A tatárjárás során elnéptelenedett terület 1330-ban tűnik fel újra Csaba néven, mint a Széchy család birtoka. A falu gyakran szerepel a XIV. századi oklevelekben is. 1535-től Werbőczy István a birtokosa. A török kor végére elnéptelenedett falut a XVII. század végén az Újszerzeményi Bizottság az idegen származású gróf Hardek és a báró Laffert családnak juttatta, akik szlovák telepesekkel népesítették be. A lakosság 1840-ben megváltotta magát a földesúri terhek alól, és elindult az önálló községgé fejlődés útján. Az itt lakók többsége még száz év múlva is elsősorban mezőgazdasággal foglalkozott, de fejlett kisiparral is rendelkezett. A Rákos-patak partján négy vízimalom is dolgozott ebben az időben. A település fejlődéséhez nagyban hozzájárult az Északi Vasút 1868-ban megnyitott Pest - Hatvan közötti vonala, melynek a községnél állomása volt. (Igaz a vasútat a Rákos patak északi oldalán vezették, és így a vasútállomás a ma hivatalos városrész-határon kívül esik.) A község 1950-től lett XVII. kerületként a főváros része, de még ekkor is megtartotta - máig is meglévő - mezőgazdasági jellegét. 1959-65 között 10 mezőgazdasági üzem működött a területén, melyek ezután a Rákosvölgye és az Összefogás Tsz-ben tömörültek. Rákoscsaba részeként az 1920-as években alakult ki Rákoskert, a Pesti út és az újszászi vasútvonal között, kertes-családi házas beépítéssel. A városrészt szerencsére elkerülték a nagy lakótelep-építési hullámok, és ezáltal megőrizte családias jellegét.

Rákoscsaba-Újtelep

A Rákos-patak északi partján, a XX. század elején Rákoscsaba részeként új parcellázásokkal kialakított terület. Jelentőségét jelzi, hogy hamarosan külön vasúti megállót is kapott. A mai városrész területén található a Rákoscsabai Strandfürdő is.
Rákoskeresztúr
A városrész története a régészeti leletek alapján a honfoglalás koráig nyúlik vissza. Első írásos nyoma Pousarakusa (Posarákosa) néven egy 1265-ben kelt oklevélben található. Nevét feltehetően első birtokosáról kapta. Az említett oklevélben a birtokot a felhévízi keresztesek kapták meg, akiknek templomát (a szentély alapfalait) 1962-ben tárták fel. A középkori falu a török időkben teljesen elpusztult, az 1690-95-ös összeíráskor mindössze nyolc jobbágy- és két zsellércsalád lakta. 1727-től már mint szervezett község szerepel, tényleges újratelepítése azonban meglehetősen későn, 1770-ben történt meg. Ebben az időben a falu a Podmaniczkyak birtoka volt, akik 1750-ben a település központjában kastélyt is emeltek. A betelepülők a németországi Indningből, Pürből, Steinachból és Tauplitzból érkeztek. A községből 1880-ban Rákoshegy, 1907-ben pedig Rákosliget vált le és lett önálló. Az 1882-ben megépült Rákos - Újszász - Szolnok vasút, ami a mai városrész határán haladt, jelentősen megnövelte a birtok értékét. A jellegzetes agrárközségben a XX. század elején jelentős fejlődésnek indult a kisipar is. (Az Ipartestületnek 1930-ban már 160 tagja volt.) 1950-től a korábban kivált községekkel egyesítve lett a főváros XVII. kerülete. A Rákos-pataktól, illetve pontosabban a Pesti úttól délre elterülő településközpont rekonstrukciójára 1971-től az 1980-as évek végéig került sor. Az átépítés 3 ütemében több mint 1000 régi lakást szanáltak, és helyükön megközelítőleg 8000 lakás és számos szolgáltató- és közintézmény létesült. A nyolcvanas években épült be a Pesti út és a Rákos-patak közötti Kaszálórét is.

Rákoshegy

A terület a XIX. században a Podmaniczky család birtoka volt. Az 1882-ben megépült Rákos - Újszász - Szolnok vasút, ami a mai városrész határán haladt, jelentősen megnövelte a birtok értékét. A majd az egész "Rákosokra" kiterjedő területet 1890-ben a Podmaniczkyak vállalkozóknak adták el. Rákoshegyet Fuchs Ignác vásárolta meg és parcelláztatta. A közigazgatásilag Rákoskeresztúrhoz tartozó első telepet, ahol 1892-ben épült fel az első ház, feleségéről Zsuzsánna-telepnek nevezték. Mai nevét az 1900-as évek közepétől viselte, de hivatalosan csak 1913-tól nevezték így. Ekkor már saját vasútállomása is volt a telepnek. 1921-ben kivált Rákoskeresztúr kötelékéből, és 1922. január 1-től 1949. december 31-ig önálló község volt. 1950-től a XVII. kerület része, a részletes információkat lásd lentebb, a kapcsolódó objektumok listáján Budapest, XVII. kerületre kattintva.

Rákosliget

A XIX-XX. század fordulóján Cinkota határán, a Szilas-pataktól délre a Munkásbiztosító Pénztár a munkások lakásproblémájának megoldására létrehozta a Munkásotthon lakótelepet. Az alapító munkások azonban nem bírták a telekvásárlással és az építkezésekkel járó tetemes költségeket, és a biztosító sem volt képes ebben az időben hitelekkel áthidalni a tőkehiányt. A telkeket és házakat így köztisztviselők, kisiparosok és kereskedők szerezték meg. A gyorsan fejlődő település 1907-ben már elszakadt Rákoskeresztúrtól, és Rákosliget néven önálló község lett. A II. világháború előtt Rákosliget volt a legjobban közművesített Pest környéki település (a házak 95,4%-ában volt víz és villany), ugyanakkor megőrizte családi házas telep jellegét. 1950-től a főváros XVII. kerületének része.

Régiakadémiatelep

Rákoskeresztúr területének egy része, az 1873-ban Podmaniczky Zsuzsannával kötött házassága révén került gróf Vigyázó Sándor tulajdonába. Fia, Ferenc, neves jogász és a főrendiház tagja, utód nélkül halt meg, és birtokait, valamint értékes gyűjteményeit - apja akaratának megfelelően - a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta. A mezőgazdasági területek parcellázását az új tulajdonos, az MTA kezdeményezte, és így alakult ki az 1930-as években Rákoskeresztúr község részeként a családi házas Régiakadémiatelep, majd 1950 után, már Nagybudapest részeként az

Akadémiaújtelep.

Az önálló községek és a hozzájuk tartozó kisebb-nagyobb telepek 1950-től váltak XVII. kerületként a főváros részévé, de némelyik még ekkor is megtartotta - máig is meglévő - mezőgazdasági jellegét. Rákoscsaba területén 1959-65 között 10 mezőgazdasági üzem működött, melyek ezután a Rákosvölgye és az Összefogás Tsz-ben tömörültek. A legtöbb városrészt szerencsére elkerülték a nagy lakótelepépítési hullámok, és ezáltal megőrizték családias jellegüket. 1950 után, már Nagy-Budapest részeként épült meg a ?Régi" szomszédságában a különleges mértani alaprajzú Akadémiaújtelep. Rákoskeresztúron, a Rákos-pataktól, pontosabban a Pesti úttól délre elterülő településközpont rekonstrukciójára 1971-től az 1980-as évek végéig került sor. A nyolcvanas években épült be a Pesti út és a Rákos-patak közötti Kaszálórét is.

Rákoskeresztúr nevének eredetéről

Rákoskeresztúr csak 1950-től, a korábban kivált községekkel egyesítve lett a főváros XVII. kerülete. Mint település, első írásos nyoma egy 1265-ben kelt oklevélben található. Vajon mi Rákoskeresztúrnak, mint településnévnek az eredete? Rákoskeresztúr, három tősgyökeres magyar szó összetétele: Rákos, kereszt, és úr. Ennek ellenére, megfejtése mégsem olyan egyszerű! A település tatárjárás előtti nevét nem ismerjük, legalábbis eddig nem került elő olyan oklevél, amelyből a Pest melletti Rákoskeresztúr neve azonosítható lenne. Legősibb nevét talán még az avarkorban kell keresnünk. A Pest melletti megkülönböztetés azért hangsúlyos különösképpen, mert a történelem folyamán Magyarország területén 36 Rákoskeresztúr volt található. E gyakori Rákoskeresztúr elnevezések a legvalószínűbben a keresztes vitézektől kapták nevüket, akiket IV. Béla királyunk a tatárjárás után, az ország védelme céljából telepített az ország különböző vidékére. Az oklevelek - már a sok ily nevű helység miatt is - gyakran említik Rákoskeresztúrt Dominus crucisként és Rákoskeresztúr faluját Villa domini crucisnak. A mi Keresztúrunk tatárjárás utáni első oklevélbeli említése merőben más alakban jelenik meg V. István (akkor még ifjabb) király 1265. évi oklevelében Pousa Racusa néven szerepel. Károly Róbert 1326. és 1327-i okleveleiben már Szentkereszt a falu neve. Az 1396. május 6-án és 1400. szeptember 9-én kelt Zsigmond-kori okleveleken falunk nevét Keresthwr alakban találjuk, aminek az olvasata nyilván Rákoskeresztúr. Legkorábbi térképünkön, az 1528. évi Lázár deák-féle térképen Kerstur alakban bukkanunk rá. A török hódoltság korában, az 1562. évi adóösszeírásban (defterben) Körösztös puszta, Rákoskeresztúr puszta, Rákoskeresztúr falu néven szerepel és Körösztösnek említi Evlia Cselebi, török világutazó is. 1657-ben Szelényi János itteni birtokos Rákoskeresztúr-ként jelöli meg. Az 1664.évi térkép falunkat ugyancsak Kerstur néven említi. A XVII. század végén Hevenesi Gábor kéziratban maradt térképén Kerestur alakban lálható. Az 1699. évi összeírás Rákoskeresztúrnak említi és a XVIII. századi gyakori országos és megyei összeírások ugyancsak Rákoskeresztúrként jelölik, előfordul azonban Kereszt Úr ortográfia is. 1800-tól Rákoskeresztúr a falunk neve, amikor is az írásbeliség elterjedésével és a postajáratok bevezetésével a sok más Rákoskeresztúr falutól való megkülönböztetésül - a Rákos-patak után - meghatározó jelzőként alakult ki helységünk végleges neve. Végezetül Pesty Frigyes 1864. évi kéziratos Helységnévtárában még egy újabb elnevezés is felbukkan Keresztút formában, de ezt csak szájhagyományként említi az összeírás, így ennek történelmi hitele nincs!

(Forrás: www.varosismerteto.hu)